Templomok és katedrálisok külföldön: Verona San Zeno

Basilica di San Zeno Maggiore

Verona

2024. július 17.

A San Zeno Maggiore bazilika Verona legjelentősebb templomainak egyike, és Olaszország egyik legszebb románkori temploma. (A hagyomány szerint a templom kriptájában kötött házasságot Rómeó és Júlia.) A névadó, az afrikai származású Szent Zénó, a város 8. püspöke volt, valószínű, hogy már a 4. században állt egy épület a sírja fölött. Ez azonban végül kicsinek bizonyult a szenthez zarándokló tömegekhez képest, így 806-ban emeltek egy bazilikát, amely a benedekrendi szerzetesek otthona is lett. A templom felszentelésén jelen volt Kis Pipin (Nagy Károly fia) is, akinek Itália királyaként itt volt a székhelye. A templomot a 10. században barbár (az egyik forrás szerint magyar) csapatok lerombolták, de 963-ban újra felépítették. 1117-ben egy földrengés erősen megrongálta az épületet, de 1138-ra kijavították a károkat, sőt, bővítették is. 1178-ban lett készen a 62 méter magas Campanile, vagyis a harangtorony, majd a homlokzaton látható hatalmas rózsaablak és a 13. század elején a Torre di San Zeno, amely ma az egyetlen megmaradt része az egykori kolostornak. 1871-ben készültek el a felső és alsó templomot összekötő oldallépcsők és a kriptába levezető középső lépcső. A templomban számos jelentős művészeti alkotás található, a márvány keresztelőmedence a 13. század elejéről, 14. századi freskók és a legfontosabb, Andrea Mantegna triptichonja a 15. századból (a reneszánsz festészet egyik mesterműve). A főhomlokzat bejáratának bronzból készült ajtaját, amely 48 bronzlemezből áll, különböző időszakokban 3 különböző művész készítette: a baloldali ajtószárny a 11-12. század fordulóján készült és az újszövetség jeleneteit ábrázolja, a jobboldali szárny pedig az ószövetségét, valamint ennek része 4 lemez, amely a 13. században készült és a névadó szent életéből mutat be jeleneteket. A gyönyörű kerengő a 10. században épült, a mai formája a 14. századból származik. A kripta a mai formájában a 13. századból származik, egy korábbi, román kriptát építettek át, később eltávolították a kriptát a templomtól elválasztó falat. A bordás keresztboltozatot 54 oszlop tartja, a vékonyabb oszlopok mellett számos vastagabb oszlop is látható, (némelyiken 14. századból származó freskórészletek) ezek tartják a fölötte lévő felső templomot. A kriptában nyugszik egy üvegkoporsóban San Zeno, a templom névadója.

2024 júliusában néhány napot Észak-Olaszországban töltöttem, ekkor jártam a San Zeno bazilikában. Beletelt néhány percbe, amíg megtaláltam a bejáratot, mivel az egész épületkomplexumot kerítés vette körbe, és mivel a legelején jobbra fordultam bal helyett, így meg kellett kerülnöm az egészet. Amikor már azt hittem, sohasem tudok bejutni, végre ott álltam a Piazza San Zeno-n, a templom főhomlokzata előtt. Kifizettem a belépőt, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, amikor egy kombinált jegyet ajánlottak, amivel Verona 4 legfontosabb templomát tudom megnézni, ezzel el is dőlt, hogy a Garda-tó északi része ma kimarad. De nem akartam megint feláldozni Veronát a strandolás oltárán, így inkább a gyönyörű bazilikára koncentráltam. Először végigjártam a csodálatos kerengőt, aztán beléptem a templomba. Nagyon különleges a szerkezete, (legalábbis nekem új volt ez az elrendezés, a hét folyamán aztán többször találkoztam ezzel más templomokban is), a templom tulajdonképpen 3 szintre tagolódik, a középső részből lépcső vezet lefelé a kriptába, és fel a felső templomba, ha megállunk a főbejárat előtt, egyszerre mindhárom szintet látjuk, ami elég impozáns látvány. A bejáratnál kapott részletes prospektus alapján végigjártam a templom minden részét, megcsodáltam a különböző stílusban készített oltárokat, a többé-kevésbé épen maradt freskókat a falakon, amelyeken meglepő módon különböző feljegyzések láthatók, amelyekkel a város életének fontos eseményeit (háborúk, járványok, árvizek, földrengések) örökítették meg.