Klosterruine Allerheiligen
2024. július 10.
és
2026. július 5.
Az Allerheiligen kolostort Uta von Schauenburg alapította 1196-ban. Ő hívott premontrei szerzeteseket a kolostorba. A 13. század második felétől napjainkig sokan zarándokolnak ide. (Volt olyan nap, hogy napi 2000 zarándokot fogadtak.) A szerzetesek törődtek a környéken lakó emberekkel is, már a középkorban tanították a környékbeli gyerekeket. A kolostor 1657-ben apátsági rangot kapott. A kolostor a 18. században élte virágkorát, amikor egy a régió határain kívül is elismert gimnázium működött itt. 1803-ban Karl Friedrich von Baden megszűntette a kolostort, a szerzeteseknek el kellett hagyniuk az épületeket, amelyeket 1804-ben egy tűz is pusztította. A berendezést eladták vagy más templomoknak ajándékozták, az épületek üresen álltak, csak amikor 1840 körül felfedezték a közeli vízeséseket, akkor kaptak új életet a romok, mint kedvelt kirándulóhely. 1853-ban a híres útikönyvíró, Karl Baedeker is járt itt és elragadtatva írt a romok szépségéről, ami megsokszorozta a látogatók számát.
A kolostor helyének kijelöléséhez egy monda is kapcsolódik, eszerint egy szamár ledobott egy pénzeszsákot a hátáról, amely egészen addig a helyig gurult a völgyben, ahol most a kolostor áll.
Először 2024 nyarán jártunk Timivel Németországban, ekkor látogattuk meg a kolostor romjait.
Reggel fél kilenckor, borús, hűvös időben érkeztünk a kolostorhoz, leparkoltunk és néhány száz métert megtéve már meg is láttuk az impozáns romokat. Sajnos, éppen egy koncertre készültek, így műanyag székekkel és kábelekkel volt tele a templom, igyekeztem úgy fényképezni, hogy ezekből minél kevesebb látszódjon.
Miután megnéztük a romokat, felfedeztük a kolostor körül álló épületeket. Az első egy fogadó volt, ami még zárva volt, viszont mellette több, 3-4 szintes házat láttunk, az egyikben fiatalok laktak, valamilyen táborban lehettek itt, éppen ébredeztek.
Az egyik épületben egy kis kiállítást is berendeztek, a kolostor történetét bemutató tablókat láthattunk itt és az eredeti épületegyüttes makettjét.
Miután megnéztük a kiállítást, kimentünk a kolostor kertjébe, ami teraszos kialakítású, követi a hegyoldal lejtését, több szinten találhatók a kis medencék, szökőkutak, sétányok. A kert eredetileg a kolostor zöldség-, gyümölcs- és gyógynövénykertje volt, csak a 18. században alakították ki a ma is látható barokk díszkertet.
Másodszor 2026. július 5-én látogattuk meg a kolostort Timivel és Danival. Először megnéztük a romokat (megint műanyag székekkel volt tele minden a nyári szabadtéri előadások miatt), aztán benéztünk a kiállításra, aztán megcsodáltuk a barokk díszkertet. Ezúttal volt időnk végigjárni a Lierbach patak szurdokvölgyét, így végre megnézhettük a híres vízesést is.
Forrás:
Kloster Allerheiligen (Schwarzwald) – Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése