Allerheiligen

 Klosterruine Allerheiligen

2024. július 10.

2024 nyarán jártunk Timivel Németországban, ekkor látogattuk meg a kolostor romjait.

Az Allerheiligen kolostort Uta von Schauenburg alapította 1196-ban. Ő hívott premontrei szerzeteseket a kolostorba. A 13. század második felétől napjainkig sokan zarándokolnak ide. (Volt olyan nap, hogy napi 2000 zarándokot fogadtak.) A szerzetesek törődtek a környéken lakó emberekkel is, már a középkorban tanították a környékbeli gyerekeket. A kolostor 1657-ben apátsági rangot kapott. A kolostor a 18. században élte virágkorát, amikor egy a régió határain kívül is elismert gimnázium működött itt. 1803-ban Karl Friedrich von Baden megszűntette a kolostort,  a szerzeteseknek el kellett hagyniuk az épületeket, amelyeket 1804-ben egy tűz is pusztította. A berendezést eladták vagy más templomoknak ajándékozták,  az épületek üresen álltak, csak amikor 1840 körül felfedezték a közeli vízeséseket, akkor kaptak új életet a romok, mint kedvelt kirándulóhely. 1853-ban a híres útikönyvíró, Karl Baedeker is járt itt és elragadtatva írt a romok szépségéről, ami megsokszorozta a látogatók számát. 

A kolostor helyének kijelöléséhez egy monda is kapcsolódik, eszerint egy szamár ledobott egy pénzeszsákot a hátáról, amely egészen addig a helyig gurult a völgyben, ahol most a kolostor áll.

Reggel fél kilenckor, borús, hűvös időben érkeztünk a kolostorhoz, leparkoltunk és néhány száz métert megtéve már meg is láttuk az impozáns romokat. Sajnos, éppen egy koncertre készültek, így műanyag székekkel és kábelekkel volt tele a templom, igyekeztem úgy fényképezni, hogy ezekből minél kevesebb látszódjon. 

A kolostorhoz vezető út

A kolostor romjai

Kápolna a hegyoldalban

Timi és Ilona a romok között

Miután megnéztük a romokat, felfedeztük a kolostor körül álló épületeket. Az első egy fogadó volt, ami még zárva volt, viszont mellette több, 3-4 szintes házat láttunk, az egyikben fiatalok laktak, valamilyen táborban lehettek itt, éppen ébredeztek.

Vendégfogadó

A kolostor körüli házak

Az egyik épületben egy kis kiállítást is berendeztek, a kolostor történetét bemutató tablókat láthattunk itt és az eredeti épületegyüttes makettjét. 

 A kiállítás helyszíne

A kolostor makettje

Miután megnéztük a kiállítást, kimentünk a kolostor kertjébe, ami teraszos kialakítású, követi a hegyoldal lejtését, több szinten találhatók a kis medencék, szökőkutak, sétányok. A kert eredetileg a kolostor zöldség-, gyümölcs- és gyógynövénykertje volt, csak a 18. században alakították ki a ma is látható barokk díszkertet. 

A kolostor kertjének részlete

A teraszos kert

A Lierbach patak 

Forrás:

Kloster Allerheiligen (Schwarzwald) – Wikipedia

Stuttgart

Evangelische Stiftskirche

Stuttgart

2024. július 10.

2024 nyarán jártunk Timivel Németországban, ekkor néztük meg a stuttgarti evangélikus templomot.

A Stuttgart belvárosában álló templom egymástól különböző tornyaival a város jelképe, a protestáns Württemberg legfontosabb temploma. Déli tornyának alsó része a Staufen-kor egyetlen megmaradt építészeti emléke Stuttgartban.

 A mai templom oltárának környékén megtalálták egy egyhajós, románkori templom nyomait, amely a 10-11. században keletkezett. Eköré épült 1240 köré (valószínűleg a közelben álló kastély miatt) egy háromhajós templom, amelyhez két tornyot terveztek, amelyek közül csak az egyik, (a ma is álló déli torony) készült el. Ekkor a korábbi templomból lett az új templom főhajója, amit 3 irányban 3,5 méterrel kibővítettek. 

A déli torony kápolnájában találjuk a templom legrégebbi műemlékét, egy későromán stílusú kettős síremléket, az 1265-ben elhunyt I. Ulrich gróf és felesége, Ágnes sírját.

Később a templomot bővítik, további nemesek síremlékei kerülnek ide. 1400 körül a déli torony 4. és 5. szintje is megépül. A 15. század közepén V. Ulrich egy későgótikus hajóval bővíti a templomot, amiből csak az északi fal és a nagy nyugati torony maradt meg. Ehhez eredetileg hegyes tornyot terveztek, de közbejött a reformáció, így csak egy "sváb spórolós" lapos tetőt kapott. A torony 61 méter magas. A kórus északi falán 1574-ben egy úgynevezett "ősök galériáját" hoztak létre, amely 11 württembergi grófot ábrázol, akik mindnyájan a templomban vannak eltemetve. A kőből készült szobrok kezében a fegyverek fémből vannak, és mindannyiuk nevét, születésük és haláluk dátumát is megörökítették, valamint felettük a címerüket is láthatjuk.

A templom a második világháborúban súlyos károkat szenvedett, a helyreállítás viszont nem a templom eredeti formáját állította vissza, hanem sokkal egyszerűbb, modernebb lett, emiatt sok kritikát is kapott.

Éppen istentisztelet volt, ezért várnunk kellett néhány percet, amíg meg tudtuk nézni a templomot. 

A nyugati torony

Evangelische Stiftskirche

Foci még itt is!

Színes üvegablak

Templombelső

Az oltár

Orgona

Ulrich és Ágnes sírja

Az "ősök galériája"

Szószék

A templom délkeletről, balra a nyugati, jobbra a déli torony

Forrás:  Stiftskirche (Stuttgart) – Wikipedia