Templomok, katedrálisok és mecsetek külföldön: augusztus 2025

Hagia Sophia

Isztambul

2025. augusztus 8.

2025 nyarán jártunk Isztambulban, ekkor néztem meg az Hagia Sophia-t.

Az Hagia Sophia eredetileg egy bizánci építésű ortodox bazilika volt, akkor még Ecclesia Magna (vagyis Nagytemplom) volt a neve. II. Constantius építtette egy 4. századi, kisebb pogány templom helyén. 360-ban készült el, de 404-ben felgyújtották, 415 újjáépítették. 532-ben a Nika-felkelés során lerombolták, de öt év múlva elkészült az újjáépítés. Húsz év múlva egy földrengés miatt beomlott a kupolája, ekkor megerősítették a támasztószerkezetet is. A 7. századtól a 15. századig 23 természeti csapás tett kárt az épületben.

Közel ezer évig az Hagia Sophia volt a konstantinápolyi patriarchátus székhelye, a Latin Császárság idején a keresztesek kifosztották és római katolikus templommá alakították át. Amikor II.Mehmed 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, már aznap elrendelte az Hagia Sophia muszlim imaházzá való átalakítását. Fa minaretet, minbart építettek, majd 120 év múlva Sinan új támpilléreket épített, ekkor épültek a kiegészítő épületek (medreszék, népkonyhák, minaretek, kút) is. Átalakították a belső teret is, Korán-olvasó pultokat építettek, a padlót szőnyegekkel borították, letakarták az emberalakot ábrázoló szobrokat, mésszel és gipsszel fedték le a mozaikokat, kivéve az előcsarnok bejárata felett lévőt (mert az nem az imatérben volt). A mihráb két oldalán két hatalmas bronz gyertyatartó áll, amelyeket I. Szulejmán 1526-ban Buda első török megszállásakor Konstantinápolyba szállíttatott. (Ezek a gyertyatartók 450 éve ugyanazon a helyen állnak!) A 19. században 8 hatalmas, fából készített pajzsot (átmérőjük 7,5 m) függesztettek fel a kupola alatti térben, amelyet a kor híres kalligráfusa díszített ki feliratokkal. 1934-ben szekularizálták, 2020-ig múzeumként használták. 2020 júliusa óta újra mecsetként funkcionál, bár ez ellen sokan tiltakoztak, a Görögkeleti Egyház szerette volna a török hódítás előtti állapot visszaállítását.

Az Hagia Sophia legfőbb különlegessége a többszörös kupolamegoldás: a főkupola 31 m átmérőjű és 55,6 m magas, tartópillérei belülről nem láthatóak, beleolvadnak a falba, kívülről támasztják meg a boltozatot.

Az épület az előcsarnokaival együtt 7570 m2 alapterületű, a sevillai katedrális megépítéséig (1196) ez volt a legnagyobb egyházi építmény. A belső tér 81,8 m hosszú, az oszlopokat és a padlót különböző színű (sárga, zöld, szürke, fehér, vörös) márvány díszíti.

A belső és a külső tér kontrasztja tudatos tervezés eredménye, a külseje kimondottan dísztelen, puritán, belül viszont kimondottan légies benyomást tesz, a tartóoszlopok hiánya miatt a kupola szinte lebeg.

Az előcsarnok egyik bejárata fölött látható az a mozaik, amit a törökök is épen hagytak, Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, jobbján Constantin császár a város makettjével, balján a templomépítő Justinianus császár az Hagia Sophia másával. A déli karzat mozaikján Jézus, Mária és Keresztelő Szent János látható. A mozaikkal szemben látható Enrico Dandolo velencei dózse sírlapja, aki 1205-ben a városban hunyt el. A karzat bal oldalán Jézus mellett Zoé császárné és harmadik férje, IX. Konstantin Monomakhosz csárszár, a másik mozaikon pedig Mária mellett Ióannész bizánci császár (Komnénosz János) és felesége Eiréné császárné látható, aki I. László királyunk lánya volt (eredeti neve Piroska).

A templom keleti oldalánál, a padozaton látható egy különleges kövekből kirakott padlódarab, ez a "világ köldöke", amelyen egykor a bizánci császárokat koronázták. A babona szerint, aki megérinti az "izzadó oszlopot", teljesül a kívánsága. (Az oszlop az alatta lévő víztározóból szívja fel a nedvességet.)

A templomban számos ereklyét is őriztek, szilánkot Krisztus keresztjéből, Mária leplét, a Krisztust megsebző lándzsa hegyét. Ezek a kegytárgyak az idők során elvesztek, főleg a velencei hódítás és fosztogatás során.